2008. jún. 22., vasárnap
Petőfi Sándor: A Tisza
Nyári napnak alkonyulatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.
A folyó oly simán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.
Sima tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.
Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarjú-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.
Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.
Másfelől, a Tisza túlsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyílás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.
Boldog órák szép emléke képpen
Rózsafelhők úsztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.
Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zúgása
Csak olyan volt, mint szúnyog dongása.
Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját míg telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.
Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -
Késő éjjel értem a tanyára
Friss gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.
Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."
Pár nap múlva fél szendergésemből
Félrevert harang zúgása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
***
("Nincs még egy magyar vers, amelyben ekkora lenne az égbolt és a csönd: a méhzümmögést is hallani." /Illyés/
Az 1847 elején született többi nagy forradalmi vers adja meg a feleletet arra, "hogy ez az éteri csönd miért törik a végén pozdorjává, s a látszatra oly békés Tisza egyszerre miért kezdi tépni láncait világotnyelő dühöngésben." A Tisza itt a békés felszín alatt forradalmi tettekre készülő népet jelképezi. /A kortársak, akik ezt nem értették - nem ismervén a népet -, nem győztek sajnálkozni azon, hogy az utolsó négy szakasz tönkreteszi a vers "összhangját"/.)
Komment
Eddig 5 komment érkezett
- 1.
Heppencs:
2009. 10. 24. 10:51 - 2.
csicsada:
2009. 10. 24. 14:06Szia,Heppencs!
Boldogító, hogy gyerek vagy,mégis olvasol verseket; véleményed van róla, melyet meg is tudsz fogalmazni. Sajnos, nem ez a jellemző a mai világban. De te már tudsz valamit: a költészettől (is), általában az irodalomtól gazdagabb leszel (és itt nem anyagiakra gondolok).
Csak így tovább, ezen az úton!
Szüleidnek add át üdvözletemet és gratulációmat,mert szinte biztos,hogy a te vers-szeretetedben nekik is nagy szerepük van.
Köszönöm látogatásodat és hozzászólásodat. Szeretettel várlak máskor is (bátran írd meg véleményedet bármiről).
Üdv.:
csicsada - 3.
gabeszka:
2010. 04. 07. 18:29hmm de szépp
- 4.
Memmencs:
2011. 03. 22. 18:56Sziasztok!
Nagyon szép Petőfinek ez a verse.Én imádok olvasni,verseket,meséket kitalálni.
Most a suliba is ezt a verset kell tanulni.
Ez a vers abban hasznos szerintem,hogy miért védjük a Tiszát.Vagy talán milyen a Tisza.Erre mind megkapjuk a választ.
Ez a kedvenc versem!:D - 5.
CicaaaMicaaaaaa♥♥:
2011. 05. 16. 14:49Nekünk is ezt a verset kell kívülről megtanulni 2011.május 17-én felelünk ebből, de már teljesen tudom , pedig egy nap alatt tanultam meg!!!!!!!!!!!!!! Na öcsike szeretnéd a tudásom ?????
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.



Nekem ez a legkedvesebb versem, nem tudom miért engem ez a költemény nagyon megérintett. Pedig még gyerek vagyok! :D Szerintem ez a legszebb verse Petőfinek, persze ez csak az én szerény véleményem!:)
U.i.: Szerintem egyáltalán nem rontotta el az utolsó versszak, Sőt nekem az tetszik a legjobban! :)