2008. júl. 20., vasárnap

Hollós Korvin Lajos: Az elveszett haza


 
Visszafordul a régi táj,
ím itt van a határ.
Kinek országa volt, király,
régen eladta már.
 
Ház, amely zsongott, elhagyott,
csak zsindelye zörög,
nem laknak benne angyalok,
sem fürge ördögök.
 
Szavak, súlyosak, könnyedek:
értéktelen lomok,
ne cipeld batyud, könnyebb egy
nagy zsákteli homok,
 
 az nem fáj úgy, emléke nincs,
nem kell, kipergeted;
de a beszéd nehéz bilincs
s ostor, mely kergetett.
 
Bajtársad arcába ne nézz,
egy napon idegen
rideg tekintet, ölni-kész,
vár a szemeiben.
 
Ebedet meg ne simogasd,
nem tudhatod: veszett,
ne sirasd virágaidat,
illatuk mérgezett.
 
Álom volt minden, - a való,
hogy semmi sem tied,
csak leheleted, elhaló
jajod s szakadt, ijedt
 
szívdobbanásod: szörnyű gond,
puszták őszi szava
s az ősi, ősi, ősi gond:
hol, merre a haza?
 
A tűzoszloppal nincs közöd;
eszményed vasban áll;
jövőd bakónak öltözött -
itt is, ott is halál.
 
Ágyad fellázad és kivet,
kenyered nyers marad,
akit gyámláltál, kinevet
s nem csírázik, a mag.
 
Ha van hited még, menekülj
vén lombjai alá
s majd lásd, a vihar el nem ül,
míg ott is rádtalál.
 
Kincsed ha van, ásványaid,
barlangba bújj vele,
ásvánnyá leszel magad is,
egy szörnyű kor köve.
 
S ha fegyvered van, fegyvered,
míg szemed fennakad,
amíg csak bírod, míg mered,
védelmezd meg magad!
 

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.