Irodalom-birodalom - Csicsada naplója

Művei:

Imádságos könyv, 1606
Isteni igazságra vezérlő kalauz, 1613
Krisztus követése, 1624
Öt szép levél

Egyházi író, esztergomi érsek.

A magyar katolikus megújulás vezető alakja, Felelete (1603) megnyitja a hitvitázó irodalom sorát. 1609-ben Öt szép levél című vitairatában támadja meg a reformátor Alvinczi Pétert. Vitairatai tanulságait leszűrve állította össze a katolikus hitvédelem szintézisét (Isteni igazságra vezérlő kalauz, 1613). Grazban adja ki Imádságos könyvét (1606). Mind egyházszervezői tevékenysége, beszédei, Prédikációskönyve (1636) segítették a rekatolizációt, retorikus, árnyalt, sokszínű nyelve követendő hagyományt teremtett. A magyar barokk irodalom egyik kimagasló alakja.

*

Váradon született, 1570. október 4-én.

Református nemes család fia. Apja Pázmány Miklós bihari alispán, anyja Massai Margit.

1580-ban Váradon kezdte iskoláit. 1582-ben megözvegyült apja elvette a katolikus Toldy Borbálát. Mostohaanyja és Szántó István, az első magyar jezsuita hatására 1583-ban katolizált, 1583-87-ben a kolozsvári jezsuita gimnázium növendéke volt. 1587-88-ban elvégezte a filozófia első évét, s belépett a jezsuita rendbe. 1588-90-ben novícius Krakkóban, fél évig Jaroslawban.

1590 ősze -1593 tavasza között Bécsben a filozófiát végezte. Elöljárói kitűnő képességei miatt Rómába küldték. 1593-97-ben a Collegio Romano teológusnövendéke, az utolsó évben harmadik próbaévét töltötte. 1597-ben mintegy tíz évig tartó rendszeres tanulás után elnyerte a hittudományok doktora fokozatot és áldozópappá szentelték.

1597-1600-ban Grazban filozófiát tanított, öt latin nyelvű disszertációs tézisfüzetet állított össze. 1598-ban megbízták az egyetem bölcsészettudományi tanszékének vezetésével. Aquinói Szent Tamásnak Arisztotelészre épülő rendszerét (dialektikát, fizikát, metafizikát) tanította.

1600. október 15-én Vágsellyére, 1601 februárjában Kassára küldték magyar gyóntatónak.

1602 nyarán Magyari Istvánnak Az országokban való sok romlásoknak okairól című könyvére írt Feleletével (Nagyszombat, 1603) megnyitotta hitvitáinak sorát.

1603-1607 között újra Grazban tanított, ezúttal teológiát. Ekkor írta Imádságos könyvét (Graz, 1606). Népszerűségét mutatja, hogy a szerző életében további három kiadása jelent meg (1610, 1625, 1631).

1606. november 4-én teológiai doktor lett.

1607 novemberében végleg visszatért Magyarországra, s Forgách Ferenc esztergomi érsek mellett a kibontakozó katolikus megújulás irányítója lett. 1608-ban a pozsonyi országgyűlésen tiltakozott a jezsuiták száműzetését kimondó határozat ellen. Számos nemesi családot térített vissza a katolicizmushoz.

1609-ben ironikus hangú vitairatban támadta meg Alvinci Pétert (Öt szép levél, uo., 1609). Alvinci gyors válaszára még ugyanezen évben replikázott (Alvinczi feleletének megrostálása, Pozsony, 1609).

Másik vitairata (Az nagy Calvinus Jánosnak Hiszekegy Istene, Nagyszombat, 1609) a protestáns rendeket úgy fölháborította, hogy perbefogását követelték.

Hitvitáinak tanulságait leszűrve Pázmány végül összeállította fő művét, a katolikus hitvédelem hatalmas szintézisét, az Isteni igazságra vezérlő Kalauzt (Pozsony, 1613). Ezt követő polemikus írásai a Kalauz tételeit védik (Az kálvinista prédikátorok [...] tekélletességének tüköre, Bécs, 1614; Csepregi mesterség, uo., 1614, Szyl Miklós álnéven; Csepregi szégyenvallás Prága, 1616).

1614. december 15.-1615. január 24. között Pázmány Rómában tisztázta magát állítólagos szabados életmódjának és protestáns kapcsolatainak vádja alól. Aquaviva rendi generális lebeszélte arról, hogy átlépjen a karthauzi rendbe.

Forgách érsek halála (1615. október 16.) után mind a bécsi udvar, mind a magyar katolikus egyház benne látta az egyedüli lehetséges utódot. A pápa föloldotta jezsuita fogadalma alól, s turóci préposttá, 1616-ban esztergomi érsekké nevezték ki. Ezzel az ország főkancellárjává is vált, s a királyi tanácsban jelentős szerephez jutott. II. Ferdinánd magyar királlyá választása mellett érvelt, s 1618. július 1-jén ő koronázta meg.

Bethlen hadjáratai alatt többnyire Bécsben tartózkodott, a béketárgyalások részese volt.

1623-ban Bécsben magyar papnevelő szemináriumot alapított (Pázmáneum). Lefordította Kempis Tamás Imitatio Christi című művét (Kempis Tamásnak Krisztus követésérül négy könyvei, Bécs, 1624). E művének ajánlásában fogalmazta meg a kor egyik jellemző fordítói elvét: egyformán fontos követelmény „az értelem hív magyarázása” és „a szólásnak kedvesen folyó módja”, azaz a tartalmi pontosság és a szép magyar stílus.

A Kalauzára latinul válaszoló (1626) Fridericus Baldvinus wittenbergi teológiai professzor ellen magyar nyelven írta A setét hajnalcsillag után bujdosó lutheristák vezetője (Pozsony, 1627) című iratát, hangsúlyozva, hogy tudatosan választja a latin helyett a magyar nyelvet: „És jóllehet deákul is tudok, de mivel a Kalauzt a magyarokért, magyarul írtam, annak oltalmát is magyarul akarom irnya, nemzetségemnek lelki orvosságért. Tudom, ebben senki meg nem ütközik. Mert ha másnak szabad a magyar könyvre deákul felelni; engem sem tilthat, hogy magyarul ne írjak a deák könyvre.”

1629. november 19-én VIII. Orbán pápa bíborossá nevezte ki.

1632 tavaszán Rómában II. Ferdinánd követe. Feladatát nem tudta teljesíteni, a pápát nem sikerült megnyernie a Habsburg-dinasztia érdekeinek felkarolására.

1635-ben Nagyszombatban egyetemet alapított, egyelőre csak teológiai karral, vezetését jezsuitákra bízta.

1636-ban az erdélyi fejedelmi trónért folyó küzdelemben sikeresen közvetített I. Rákóczi György és Bethlen István között. A Habsburgoktól független, önálló erős Erdély szükségességét már korábban hangoztatta: „A protestáns Erdély biztosítéka a magyar szabadságnak, a katolikus Magyarország pedig biztosítéka annak, hogy Magyarország szíve katolikus marad.”

Pozsonyban megjelent kb. száz prédikációját tartalmazó gyűjteménye, negyven évi hitszónoki tevékenységének eredménye.

1636 karácsonyán prédikált utoljára.

1637. március 19-én hunyt el Pozsonyban. Végakarata szerint ebben a városban, a Szent Márton székesegyház kriptájába temették el.

Írói munkásságát elsősorban gyakorlati célok irányították: „Nekünk nem hímes szók, hanem erős valóságok kellenek.” A katolikus egyházi irodalomnak szinte minden műfajában fontosat alkotott. Grazi filozófiai előadásainak vezérfonala Arisztotelész; tanítását spanyol jezsuiták kommentárjaival egészítette ki. A skolasztikus teológiát Aquinói Tamás alapján tanította, de nem a teljes dogmatikát, hanem a Theologia scholastica válogatott fejezeteit. Latin nyelvű munkái kéziratban maradtak; csak összes művei kiadásában jelentek meg. Dialektikája a század egyetlen hazai szerkesztésű katolikus logikai összefoglalója. Pázmány tankönyvnek szánta, a kéziratot nyomtatás céljára tisztáztatta le. A kiadást halála akadályozta meg. A munka a katolikus skolasztika arisztotelianizmusának szellemében tárgyalja anyagát.

1599-től dolgozott Diatriba theologica című vitairatán, amely William Whitaker cambridge-i anglikán teológus ellenében védelmezi Roberto Bellarmino fölfogását. Pázmány Rómában kapcsolatban állt Bellarminóval; a körötte kibontakozó vitában ő is részt vett. A vita központi témája, az „igaz egyház” ismérvei későbbi, magyar nyelvű hitvitázó írásaiban is visszatérnek. Vitairatait erős logika, tömörség, a bonyolult jelenségek áttekinthetővé, az elvont fogalmak szemléletessé tétele, a különféle hangnemek alkalmazása jellemzi a pátosztól az iróniáig, a nyersességtől a líraiságig. Kiaknázta a protestáns felekezetek közti ellentéteket, ütköztette nézeteiket. Stílusát találóan jellemzi Kosztolányi: „tollán forró tinta csordogál, kalamárisában pedig tűz van, égi szikra, de a poklok kénköves lángja is”.

Feleletében egyháztörténeti és teológiai érveket állít előtérbe, de ha kell, a logika eszközeivel él, pl. a katolikusok bálványimádásának vádjára feleletül kimutatja a különbséget a képek „imádása” és tisztelete között (Keresztyéni felelet a megdicsőült szentek tiszteleteirül, Graz, 1607). Az nagy Kálvinus Jánosnak Hiszekegy Istenében összefüggéseikből kiragadott idézetekkel illusztrálja, hogy Kálvin tanai mindenben ellenkeznek a keresztény alapigazságokkal.

Legsikerültebb stílusremeklése az Öt szép levél; nem elvont hittételeket fejteget bennük, hanem eleven képet rajzol egy tudatlannak beállított protestáns prédikátorról, így fordulatos stílusparódiává válik.

Kalauza a felekezeti polémiák valamennyi vitás kérdésére igyekszik választ adni: előbb az általánosan elfogadott keresztény hittételeket veszi sorra, majd a felekezeti különbségeket taglalja. Cáfoló és érvelő részletei, érzékletes képei, többszörösen alá- és mellérendelt, ritmikus körmondatai, metaforái, fokozásai és halmozásai mind a korai barokk próza jellegzetes vonásai. Mivel a Kalauzra protestáns részről érdemi válasz nem érkezett, csupán némely részleteit támadták meg, Pázmány csak rövid írásokban válaszolt.

Hitbuzgalmi írásai, az Imádságos könyv és a Kempis-fordítás a katolikus kegyességi élet föllendítését szolgálták. Stílusuk oldottabb, lágyabb, líraibb, de az érzelmeken ezekben is átsüt az értelem világossága.

Irodalmi szempontból prédikáció-gyűjteménye a legjelentékenyebb. A „minden vasárnapokra és egynéhány ünnepekre” írt beszédeket nem a gyönyörködtetés, hanem az erkölcsi hasznosság szándékával írta. Bennük nem fejteget hittételeket, nem is vitázik, inkább erkölcsöt tanít. Etikájának központi kategóriája a szándék: a tetteket eredményüktől függetlenül ez minősíti. Nagy jelentőséget tulajdonít az akaratnak és az okosságnak. A társadalom minden rétegéhez szól, józan valóságérzékkel gyakorlati útmutatást, követhető erkölcsi normarendszert ad. „Pázmány e műveiben nem a barokk elem a szembetűnő, sőt prédikációiban éppen ő száll szembe a barokk stílus nem egy sajátságával.” (Klaniczay Tibor)

Mind beszédei, mind egyházszervezői és egyházpolitikai tevékenysége segítették a rekatolizációt, a magyar katolikus megújulást.

Művei a magyar nyelv végleges diadalát jelentik; az egyházi prózában számos elvont fogalmat ő fejezett ki először magyarul. Nyelvének feszes szerkezete, skolasztikán iskolázott világossága, árnyalt, sokszínű stílusa századokra követendő hagyományt teremtett, így vált írói munkássága az egész magyar irodalom számára gazdag örökséggé. „Ismerte a magyar nyelv minden titkát. Az ő prózája gyengéd és erőteljes, hajlékony és kemény, bonyolult körmondatai szilárd nyelvi-logikai építmények: építőkövei az élőbeszéd.” (Tarnóc Márton)

Jelentőségét Kosztolányi fogalmazta meg legteljesebben: „Ő a magyar próza atyja és törvényhozója… Ha őt forgatom, nem érzem a nyelvújítás szükségességét, nem látom azt a hiányt, melyre egy század múlva, a 18. század elején döbbentek rá azok, akik tővel-heggyel új feladatokhoz akarták törni nyelvünket. Nem akarom kisebbíteni e mozgalom érdemét. Tudom, hogy nélküle ma is dadogni kellene sokunknak, stílusunk hézagos, fogyatékos lenne. De bizonyos, hogy előtte gyökeresebb, velősebb volt prózánk…”

*

Pázmány Péter. Keresztyeni Imadsagos Keonyv, melybe szep aytatos Keoneorgesek, Haladasok es Tanusagoc foglaltatnac, es reovid tanusagh, mint ismerhesse megh akar mely egyvuegyvue ember is az igaz hitet. Greczbe 1606. 12r. 268 lev.
Ajánlva van Kapi Annanak, Hethesi Pethe László nejének.
Elsõ kiadás. Ujabb kiadásai: Pozsony 1610. 1625. 1631, 1650. Bécs 1665., Lõcse. 1674. Nagy-Szombat 1701.
M. nemz. Muz.

Katolikus imádságoskönyv és vitairat.

– A címlevél hátán magyar idézet Szent Jeromostól: Hieron[ymus] contra Lucifer[ianos] cap. 6. Ezután Pazman Peter… Kapi Anna asszonynak. …Hethesi Pethe László, Ormosd vára szabad ura és császár õfelsége mezei hadnagya szerelmes házastársának ajánlja könyvét Grác 1606 április 25-i kelettel.

Az ajánlásból kitûnik, hogy Kapi Anna Grácban jártában panaszkodott, hogy a magyarok számára milyen kevés imádságoskönyv található. Pázmány ettõl indíttatva állította össze mûvét. Az ajánlás után tartalomjegyzék, E könyvbe foglalt imádságoknak mutatótáblája következik.

Az imádságok tíz részre oszlanak:

1.    A Miatyánkról, A Boldogasszony üdvözletét mint kelljen értelmesen mondani, A szent kereszt jelérõl –

2.    Reggeli és estvéli könyörgések –

3.    Hálaadások: Istennek jótéteményéért, Istennek felségéért, Teremtésért és táplálásért, Megváltásért, Megszenteléséért, Szent Ambrus és Ágoston hálaadása (kezdete: Téged Isten dicsérünk) –

4.    A prédikációhoz és a szent áldozathoz tartozó imádságok, a végén: A misében való ceremóniáknak rövid magyarázata; e részben található úrfelmutatási ének kezdõsora: Imádlak téged láthatatlan Istenség –

5.    Az olvasót mint kelljen mondani –

6.    Lelki javainkért való könyörgések; Az igaz hitért – A reménységért – A kétségbeesés ellen – Az isteni félelemért – A szeretetért – Háborúságinknak és nyavalyáinknak csendességgel való szenvedéséért – Az igaz engedelmességért – Az alázatosságért – A lelki szelídségért – A jóban végig megmaradásért – Az ördög kísérteti ellen való gyõzedelemért – A testnek kísérteti ellen való gyõzedelemért – A tiszta életért – A világ kísérteti ellen – A hét fõ vétkek ellen: a fösvénység, torkosság, fajtalanság, irigység, haragtartás ellen, jóra való restségnek gyõzedeleméért – A betegségben való könyörgések: Bûnünk bocsánatjáért – A halál félelme ellen – Az örök boldogságnak kívánsága – A betegségnek békességgel való szenvedéséért – Istenes halálért – Halálra ítélt ember könyörgése –

7.    A közönséges jókért való könyörgések: Mikor hadakkal ostoroztatunk – Az ótörvénybeli hívek könyörgési – Victor Uticensis könyörgése – A tévelygések kigyomlálásáért – Az egész Anyaszentegyházért – Az igaz lelkipásztorokért – A fejedelmekért és tisztviselõkért – A döghalálnak eltávoztatásáért – A föld gyümölcséért – Esõért – A bûnösök megtéréséért –

8.    Szûkölködõ atyánkfiaiért és néminemû bizonyos személyekért: Szüleinkért – Jámbor házasok egymásért – Szülõk magzatjokért – Magtalanok imádsága – Özvegyek és árvák könyörgése – Nehézkesek könyörgése – A rabokért – Betegekért – Keseredettekért – Ellenségeinkért – Útonjárók könyörgése – Krisztusban lenyugott atyánkfiaiért –

9.    Gyónáshoz és úrvacsorájához tartozó könyörgések –

10. Szent Dávidnak hét poenitentia tartó zsoltára, Balassi Bálint és Nyéki Vörös Mátyás fordításai, kezdõszavaik: Meg ne fedj engemet… és meg ne ostortozz – Boldogok, akiknek – Meg ne fedj engemet… és meg ne verj – Véghetetlen irgalmú, ó – Uram, halld – Sok háborúságban – Hajtsd meg füleidet.

A zsoltárokat litániák követik:

Az Anyaszentegyház litániájáról tanúság és Az Anyaszentegyház litániája, vagyis a Mindenszentek litániája a hozzá tartozó könyörgésekkel:

Az üdvösséges Jézus nevérõl való litánia –

Az Istennek Szent Anyjáról, a mennyei királyné asszonyról való litánia – Ugyanazon Szeplõtelen Szûzrõl más litánia.

Következik az Ave maris stella kezdetû himnusz magyar fordítása

Nyéki Vörös Mátyástól, kezdõsora:

Tengernek fényes csillaga, üdvözlégy Krisztus,

majd Az anyaszentegyháznak Boldogasszony hét ünnepén való imádságai, köztük a következõ latin címmel ellátott, Nyéki Vörös Mátyástól magyarra fordított verses Mária-antifónák:

Salve Regina; Mennyországnak királynéja, irgalmasságnak –

Alma redemptoris; Üdvözítõnknek szent Anyja –

Ave regina coelorum; Mennyországnak királynéja, angyaloknak –

Regina coeli; Mennynek királyné.

Ezután következik a Litaniae a betegekért és megkeseredettekért majd az Egynéhány szép intési a Szentírásnak minden rendbeli emberek tanúságára zárja az imádságok tizedik részét.

A mûhöz függelékként egy, a katolikus hitet védelmezõ írás járul: Rövid tanulság, mint ismerhessék meg az együgyûek az igaz vallást. Ez általános célzatú, és az Egyház ismertetõ jegyeirõl szóló katolikus tanítást fejti ki.

Az imádságoskönyv szövegkiadását az 1631. évi vagyis negyedik kiadás (1513) alapján, amely az átdolgozott harmadik kiadás utánnyomata, Breznay Béla rendezte sajtó alá: Pázmány Péter összes munkái, magyar sorozat II. Bp. 1895, 2–267.

Ugyanott a Rövid tanúság szövege a 269–314. lapon.

A verses részek szövegkiadását ld. az incipitmutatóban.
Pázmány e mûvét a katolikus hitben megmaradt vagy ahhoz visszatért hívek számára szánta, hogy õket a gyakorlati keresztény életre vezesse. Imádságoskönyve két évszázadon át nagy népszerûségnek örvendett. Gyakori kiadásai mellett szövegei más katolikus gyûjteményekbe, olykor még protestánsokéba is átkerültek. Így már 1609-ben Mihálykó János eperjesi evangélikus lelkész kevés változtatással és forrása elhallgatásával evangélikus imádságos könyvében adta ki Pázmány e mûvének jelentõs részét (vö. 976 és 1003).

Az Imádságos könyv forrásait, Pázmány fordítói-szerkesztõi módszerét Holl Béla vizsgálta (Vigilia 1957: 23–28). Megállapította, hogy e mû valamennyi kiadása közül Pázmány csak ebben az elsõben jelölte forrásait az egyéb mûveibõl jól ismert idézési módszerével. Az utalások legnagyobb része a Szentírásra vonatkozik.

Kedvelt szerkesztési módszere volt, hogy bibliai helyekbõl, idézettöredékekbõl olvasztott össze imádságszövegeket. Fordított szövegei egy része a hivatalos, a liturgikus gyakorlatban használt egyházi könyvekbõl (Breviarium, Missale) való. Nagyon sokszor fordított azonban a Szent Ágostonnak tulajdonított Soliloquia, Meditationes és Manuale címû középkor végi gyûjteményekbõl.

Az eddigi vizsgálatok eredménye szerint Pázmány az Augustinus-szövegek átültetésével végezte Imádságoskönyvében a leginkább önálló fordítói munkát.

A verses szövegek közül a hét bûnbánati zsoltár szerzõségét Eckhardt Sándor tisztázta (Balassi Bálint összes mûvei I. Bp. 1951, 139–140). Megállapította, hogy Pázmány Imádságos könyve elsõ kiadásában az ötvenedik zsoltárnál (kezdete: Véghetetlen irgalmú, ó) a Balassa Ba. felirat egyértelmûen bizonyítja a szerzõt. Míg a többi hat zsoltárt az egykorú hagyomány tanúsága szerint Nyéki Vörös Mátyás, a Mária-antifónák átültetõje fordította. Jenei Ferenc szerint (RMKT XVII/2 455–456) a zsoltárfordításokban Dobokay Sándornak, a vágsellyei jezsuita kollégium rektorának közvetítõ szerepe volt.

A Campianus-fordítás töredékével együtt (952) az ötvenedik zsoltár Théodore de Bèze parafrázisa alapján készült fordítását az 1594-ben Esztergom ostrománál megsebesült Balassi Bálint halálos ágyától hozhatta magával. Ugyancsak õ ajánlhatta Pázmánynak a többi hat bûnbánati zsoltár lefordítására Nyéki Vörös Mátyást, aki azt a Balassi-mintát követve a Vulgata latinja nyomán készítette el.

Ld. még: Frankl I 61–63 – Gajtkó István: A XVII. század katolikus imádságirodalma. Bp. 1936, 21–24 – Sík 75–81 – MIrodT II 129, Bán Imre–Õry Miklós: Doctrina Petri cardinalis Pázmány de notis Ecclesiae. Cherii-1952.

(Források: http://enciklopedia.fazekas.hu/irodalom/Barokk-magyar.htm
http://www.arcanum.hu/oszk)