Irodalom-birodalom - Csicsada naplója

1.     Szerb Antal élete:

1901-ben született Budapesten, asszimilálódott zsidó családba, katolikus nevelést kapott. Gyermekkora legmeghatározóbb élménye a cserkészet volt. 1911-ben apja beíratta a piarista gimnáziumba, ahol megtanult magyarul és az irodalmi önképzőkörbe is járt. Itt írta első verseit, novelláit, majd esszéit és drámáit. 1920-ban jeles érettségit tett, beiratkozott a pesti egyetem magyar-német szakára. Megtanult franciául és angolul, 1924-ben doktorátust szerzett. Több újság is, közte a „Nyugat" is megjelenteti verseit és esszéit. Az 1930-as években az angolszász irodalom- és regényelmélettel foglalkozott, első műve „Az angol irodalom kis tükre". Ebben az évtizedben eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák és a misztikum lép. 1934-ben jelenik meg ilyen regénye „A Pendragon legenda" címmel, ami a detektívregény, a kísértethistória és a kultúrtörténeti esszé ötvözete. 1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kap. 1941-től alkotói tere egyre szűkült, mivel megszűnt a „Nyugat", 1943-1944-ben munkaszolgálatra hívják Fertőrákosra, majd Balfra. 1945-ben a nyilasok agyonverik és embertelen körülmények között halt meg.

2.     Művészete:

Nemcsak önálló művek alkotása jelzi művészi nagyságát, de az irodalom szakembere is. Irodalomtörténész, irodalomtudós, ezeket mutatják be „Az angol irodalom kis tükre", a „Magyar irodalomtörténet" és „A világirodalom története" című munkái. Irodalomtörténeti esszéi a korban divatos szellemtörténeti iskola törekvéseit és módszerét példázzák. A szellemtörténet a XIX. század végén fellépő filozófiai, művészetelméleti, tudománymódszertani irányzat, amely az irodalmat és a kultúra egyéb jelenségeit egy közös, egységes korszellem megnyilvánulásának fogta fel. A korszellemről alkotott fogalomba a kultúra minden területe beletartozik, azon belül az egyes művészeti ágak nem kapnak kitüntetett jelentőséget, még viszonylagos önállóságot sem. Hátránya a szellemtörténetnek, hogy az irodalmat kissé egyoldalúan szemlélte, számos irányzatot, művet és alkotót eleve kizárt az érdeklődési köréből, ha az nem felelt meg a koncepciójának. Elbeszélő művészetében fordulatosság, humor és filozófia ötvöződik egybe. A „Nyugat" második nemzedékének legjobbjai közé tartozik. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék világába vezetnek vissza. Novelláskötetei a „Madelon, az eb", a „Szerelem a palackban", regényei „a Pendragon legenda", az „utas és holdvilág" és „A királyné nyaklánca".

3.     „A Pendragon legenda" elemzése:

A mű 1934-ben jelent meg először, azóta többször is kiadták. A műfaja regény, pontosabban meghatározva a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény sajátos ötvözete. Keletkezési körülményeiben fontos szerepet játszott az egy ösztöndíj révén elnyert angliai tanulmányút, amelynek során Szerb Antal alaposan megismerhette történetének helyszínét, az angolok viselkedését, jellemük sajátosságait. Az olvasó az angol úri társaságok szatíráját is kapja ebben a regényben. Ugyancsak a regény keletkezéstörténetéhez tartozik az a nagyfokú misztikum iránti érdeklődés, amely a két világháború között elérte Európát, főleg Hitlerre is jellemző volt a misztikus dolgok iránt való rajongás, az író ezt a mentalitást is parodizálja.

Az angliai tanulmányút lehetővé tette Szerb Antal számára, hogy megismerhesse az angol prózaírás nagy mestereit, érezhető regényében G. K. Chesterton, a detektívregény-írás nagy szakértője, illetve Virginia Woolf és Aldous Huxley hatása. A műben a nyugati próza három jelentős típusa, a detektívregény, az esszéregény és a kísértetregény rétegződött egymás fölé. A regény cselekménye rendkívül izgalmas, fordulatos, érdekessége már a ponyvaregényekével vetekszik. A ponyvairodalom darabjai a nagy tömegek számára készült szórakoztató, olvasmányos, alacsony színvonalú írásművek, amelyek egyszerű kivitelben, olcsón kerülnek forgalomba. Cselekményük egyszerű, kiszámítható, a szereplők jellemének megformálásában nincsen szerepe a lélektaniságnak. Szerb Antal regénye véletlenül sem sorolható a ponyvairodalomhoz, hiszen az író nem marad meg csupán a cselekmény érdekességének szintjén, hanem kitűnő jellemeket alkot, széleskörű kultúrtörténeti ismeretanyagot sző a történet szálai közé, és mindezt lebilincselő elbeszélői, olykor humoros, máskor ironikus stílusban teszi.

A detektívregényt irodalmi szintre emelte, tehát „A Pendragon legenda" nem ponyva, hanem a szépirodalom egyik jelentős darabja. A regény történetének színhelye a csodálatos szépségű és titkokkal, legendákkal teli Wales, lakói hisznek a babonákban, a kísértetekben, az őrült, halált jósló próféták szavaiban. A mű témája háromrétegű. Egy rejtélyes és zavaros örökségről van szó, amelyet az Earl of Gwynedd kapna meg, ha mindez nem ütközne annyi akadályba. Lassan kirajzolódik a két egymással szemben álló csoport.

Az egyik oldalon az Earl örökségére és életére törő bűnbanda, köztük az ír Maloney, aki hihetetlen történeteivel szórakoztatja az olvasót, és módszeres ügyességgel férkőzik a főhős közelébe. Morving, aki a tökéletes bűntény kitalálójának szerepében tetszeleg, és a fekete özvegy, Mrs. Roscoe, aki azonos Eillen St. Claire-rel, az Earl régi szerelmével. A másik oldalon található Bátky, az Earl, annak unokaöccse, Osborne, a kiváló oxfordi entellektüel, és unokahúga, Cynthia, a folklórkutató tündéri szépség, valamint Lene Kretzsch, a gömbölyded német jó barát, aki segít a Pendragonoknak és a magyar barátjának a különös történéseknek felgöngyölítésében. Emellett megjelennek a szerelmi szálak. Szerb Antal két tónusát használja a gyengéd vonalaknak. Bátky menthetetlenül szerelmes Cynthiába, aki az ő szemében az angol főúri osztály egyik hercegkisasszonya kell, hogy legyen, akiért epekedve vágyakozhat, és biztosítja számára a nemesi etűdöket. Ugyanakkor Bátky mindezek alatt átéli Londonban addigi legerotikusabb élményét Eileen St. Claire-rel, aki a pásztorórák alatt ellopatja a fiatal magyar tudósra bízott írásokat. A fő cselekményváz lassan derül csak ki, sorról sorra, mint egy jó krimihez illik, de a szereplők megoldásai mégis oly emberien mosolyfakasztók. Ez a történet bűnügyi rétege, ezért részben detektívregény. Ezt a történetet egy hatalmas tudásanyag hatja át. Az olvasó észre sem veszi, hogy mi mindent megtanult a brit-birodalom felépítéséről, Byron-idézeteket mormolt, a brit jogrendszert. Mindezt mellékesen és észrevétlenül teszi, hiszen az író mindig ügyel arra, hogy a mű ezen részeit pontosan megmagyarázza, ne kelljen külön jegyzetelni az írás megértéséhez. Az ókori nemes szándék, amely tanítani és gyönyörködtetni akar, ebben a műben összpontosul. Az Earl régi rózsakeresztesek leszármazottja, és családi kriptájukban maga Rózsakereszt fekszik, aki aranycsinálással is foglalkozott, és meg tudta hosszabbítani az életét, így halála csak látszólagos, képes feltámadni és cselekedni a családja érdekében. Az alkímia kerül középpontba, a titkos, misztikus tudomány.

Az eredeti legenda szerint Christianus Rosacrux XV-XVi. században élt alkimista birtokában volt minden titkos tudás. Ismerte az örök élet titkát is, ezért előrehozott halála álom volt csupán, és híre ment, hogy sírján a „POST CXX ANNOS PATEBO" felirat állt, jelentése „120 év múlva kinyílok". A rózsakeresztesek alapítójának históriáját használja fel Szerb Antal és ülteti át Asaph Pendragonba, az Earl egyik ősébe, aki újra felkel, hogy rendet tegyen Walesben, és véghez vigye az alkímia régi vágyát, amelynek keretében feláldozza Eileen St. Claire-t. A Sátán megjelenését is kiváltó misztikus szertartáson Bátky János is jelen van, amit az író víziószerűen jelenít meg a könyv végén. E miszticizmusban megjelenik az író állandóan habozó, filozofikus világnézete racionalizmus és irracionalizmus között. Saját elgondolásba vetett bizonytalansága, és annak kritikája is egyben.

Végül egyértelműen arra a következtetésre jut az író, hogy az emberiség sajnálatosan nem érti azt, ami a leglényegesebb a világon. Ezért ez a történet tudományos rétege, ezért részben esszéregény. A halott Rózsakereszt kísértete éjszakai lovasként igazságot oszt, megbünteti a gonoszokat, és megvédi családja tagjait, ezért ez a történet kísértethistóriás rétege, ezért részben kísértetregény. A regény főhőse egy ügyetlen pesti bölcsészdoktor, Bátky János, aki nem más, mint Szerb Antal ironikusan megrajzolt alteregója. A fölösleges tudományok doktora, aki megreked a puszta, aprólékos adatgyűjtésnél, amely soha nem áll össze egységes alkotássá. Bátky ügyetlenkedései során önkéntelenül és ártatlanul kerül bele az események sodrásába. Éppen az angol misztikusokat, a rózsakereszteseket tanulmányozza, amikor megismerkedik a Pendragon család fejével, Earl of Gwyneddel, aki meghívja a várába, hogy hatalmas családi könyvtárával segítségére legyen a magyar tudósnak. Miután Bátky megérkezik a titokzatos eseményekkel teli várba, élete gyökeresen megváltozik. Hirtelen egy kísértethistória kellős közepébe csöppen, veszélyes kalandokba keveredik, amelyek során összefonódik valóság és irrealitás. Bátky alakjának megformálásában az irónia, az ironikus hang játssza a főszerepet, a bölcsészdoktor csetlő-botló figura, akinek nincs realitásérzéke, éppen ezért élhetetlen, kissé bogaras, és ábrándozása már a holdkórosságba hajlik. A lélekrajz erőteljesebbé válása karikatúrát csinál Bátkyból.

Az angol prózaírók hatása jelentősen érezhető a szereplők jellemének megformálásban. Chesterton, az angol detektívregény-író főhőse, Pater Brown ugyanolyan esetlenül és ártatlanul kerül egy bűnügy hálójába, és ugyanolyan ösztönös lényeglátással deríti ki az igazságot, mint Szerb Antal hőse. Eileen St. Claire pedig, aki az örökségért folytatott harc titokzatos hősnője, Aldous Huxley démoni asszonyaival rokonítható. Szerb Antal az angol próza minden felhasznált elemét kissé eltúlozta, de ezt tudatosan tette, a cselekmény érdekességének megnövelése, a tájfestés miszticizmusa, a csodamotívumok bősége és az intellektuális, az esszéjelleg túlhajtása érdekében. Mindez a bűnügyi- illetve kísértetregény paródiáját adja, de paródiája még annak a misztikumkedvelésnek is, amely annyira jellemző volt a két világháború közti időszakra, és az író önparódiája is. Az író kineveti azt a könyvtárban élő, félszeg, nagy tudású bölcsésztípust, amelynek maga Szerb Antal is a megtestesülése volt. A paródia valamely mű, műfaj, vagy írói stílus a puszta másoláson túlmutató utánzása. Stiláris eszközeit felnagyítva gyakran gúnyos, ugyanakkor egyéni stílusát elismerő kritikát ad, illetve kifejezi írója remek érzékét, a műfaji jellemzőkben való jártasságát, ezáltal a jó paródia remek írói bravúr. „A Pendragon legenda" erényei közé tartozik az is, hogy jelentős kultúrtörténeti ismeretanyagot halmozott fel benne a szerző.

Forrás: Rieger Daniel Jan